A cikket egy új szerzőnk küldte át nekem, így a kritikát Krisz-nek köszönjük! :)

A festői szépségű dél-francia kisvárosban Madam Mallory (Helen Mirren) éttermének, az előkelő Le Saule Pleureur-nek nem akad párja: a Michelin csillagos konyhában egymás után készülnek a gasztronómiai csodák a szenvedélyes, ám kissé vaskalapos tulajdonosnő irányításával. Az egyszerű ételek is kifinomult fogássá változnak a keze alatt, amivel vendégeit teljesen megbabonázza. De a tökéletes recepthez mindig kell egy izgalmas hozzávaló. És ez most az egzotikus Indiából érkezik.
Egyik napról a másikra toppan be a csendes városkába a Kaddam család, akik nem kisebb tervvel állnak elő, mint hogy megnyitják indiai éttermüket szemben a francia gasztrocsodával. Nem csak a hangos zenétől lesz zajos a környék, de a kurkuma, a szegfűszeg, a curry, és a garam masala is felpezsdíti a lakók ízlelőbimbóit. Az eddig rozmaringtól, és bazsalikomtól illatózó környék élete kezd teljesen a feje tetejére állni, és ezt persze Madam Mallory sem nézheti tétlenül. Megkezdődik a rivalizálás, míg nem a Kaddam család gyöngyszeme, a hihetetlenül tehetséges Hassan (Manish Dayal), és Madame Mallory elbűvölő séf helyettese, Maquerite (Charlotte Le Bon) szövetkeznek: a két teljesen eltérő kultúra ízeit egyesítve élettel telítik meg nem csak a tányérokat, de a bájos városkát is. És ez még Madame Mallory világát is felkavarja. Szárnyai alá veszi Hassant, hogy megtanítsa a kulináris kifinomultság minden csínjára, és közben ő maga is megnyílik az új ízekre, és az élet új csodáira. Mert kell az a kis fűszer, ami kicsit megbolondítja, és felkavarja az egyhangú ízeket

Időnként megnézek úgy egy filmet, hogy az ég adta világon nem tudok róla semmit, csak egy plakátot láttam.  Ez a film ilyen volt. Nem tudtam mit várjak, pláne abban a tudatban voltam, hogy művészfilm lesz, így több türelmet kell fordítanom rá. Tévedtem. Szó mi szó, az eleje lassan indul be, de van egy hangulata már a filmnek. Méghozzá elég indiai. Kicsit hasonlított ez a rész a Gettómilliomosra vagy a Pi életére. De mikor Franciaországban köt ki a család, ez az egész átmegy valami mássá, valami franciává. Ez az egész azért is volt pozitívum számomra, mert szeretem az indiai-francia filmeket és itt a néző megkapja mind a kettőt.

A család nagy nehezen éttermet vásárol, viszont a szemközti szomszédban ott a konkurencia, megy is a harc. Mikor a polgármesternek intézik egymás panaszait, nos az a jelenet briliáns és különösen szórakoztató, ahogy nagyon sok más jelenet is. Nagyon kreatívan mutatja be a két kultúra hasonlóságát, s ennek keveredését, a barátságot és a kapcsolatot. Bár a főszereplő, Hassan a kiszemelt lánnyal csak az ételekről tudnak beszélni, s ez picit zavarba ejtő és kínos. Viszont úgy gondolom, az étel mögött valami komolyabbról is szól ez a film, társadalmi és szociális szinten, az egymás iránti tiszteletről.

A történet zajlódása alatt Hassan egyre jobb séffé válik, egyre jobban megakar felelni mindenkinek, és bár az étel nagyon sok szerepet kapott a filmben, mégis az emberi kapcsolatokra épül leginkább. Úgy gondolom egy nagyon jó péntek esti szórakozás ez a film a családnak, valamint az ételkedvelőknek. Vagy akik egy könnyed kikapcsolódásra vágynak.  Jó hír, hogy idén lesz még egy hasonló témájú film, méghozzá október 2-án, A séf. Erről később várható lesz majd egy kritika. Addig is, érdemes megnézni a mostani trónbitorlót ebben a témában. 7,4/108,0/10