Marty Kingston detroiti nyomozó egy titkos rendőri egység vezetője, a fedésben dolgozó csapat a városban folyó kábítószer-hálózatokat igyekszik felszámolni. Igazi rémálom veszi kezdetét, amikor a csapat tagjait módszeresen, egyesével legyilkolják. Hogy a brutális gyilkosok nyomára bukkanjon, Kingston egyesíti erőit a lázadó természetű, fiatal, gyilkossági nyomozóval. Arra azonban egyikük sem számít, hogy a nyomok egyenruhásokhoz vezetnek. Az árulás, a korrupció mételye már megfertőzte a rendőrséget.
Az utcai királyainál is eljött az idő, hogy ami jó, annak csináljunk egy folytatást, és rontsuk el annyira ami még az első részét is tönkreteszi! Szóval a filmünk kezd egy gyenge akció jelenettel, amiben a vágástól kezdve minden más is unalmas vacak. Utána jöjjön is egy unalmas intro amiben láthatjuk az autó elejét! Pár perc után, máris a beszélő rendőrkutyánál tartunk! Ezután teljes indokolatlansággal átugrunk a sztiptíz bárba, hogy előre lelőjék a poént számunkra, és mutassanak pár mellet, mert amerikában ezzel mindent el lehet adni! Az idétlen vágás, még mindig nem hagy nyugodni, és egyszerűen szembetűnik a tré munka bárkinek, aki nézett már valami minőségibb filmet! Jöhet egy temetés olyan trombita szóval ami őszintén szólva erotikus, mert eléggé b*ssza az ember fülét!
Na térjünk a történetre... Laposan indul, és úgy is folytatódik! Közben megpróbálják zenékkel feldobni a hangulatot, de mint a mondás tartja sz*rból nem lehet várat építeni! Sőt ha jobban meggondolom elég lehangoló zenék voltak. A történet még folytatódik, de minek? Átlátszó trükkökkel próbálja kiszedni az infót a piszkos zsaru, így már tudjuk is ki lesz a jó fiú, és ki a rossz! Aztán puff, megtörik a jég, és egy kicsit meginogunk a jó-rossz szerepekben. De mivel ez a film minden poént röptében lelő, megtudjuk ki csinálta a fordulatot! Szép lassan fény derül mindenre, és kész a másfél órányi unalom.
A színészekről nem sok jót tudok elmondani! Ray Liotta rengeteg jó filmben játszott, de az egyik sem köszönheti neki a hírnevét. Mindenhol csak ugyanazt a szerepet tudja hozni, és sehol nem éli bele magát. Talán csak azért kérték fel a filmekre, mert az arc alapján simán bepasszol rosszfiúnak. Azonban a színészi játéka szinte egyenlő a nullával! Clifton Powell olyan karaktert kapott, mintha Wesley Snipes pengéjét összemixelték volna valami stricivel! Irdatlanul hülyén néz ki! És mindezek mellett játszani sem tud! Kapufa! A főszereplő Shawn Hatosy szintén nem hoz semmi extrát, szóval bepasszol a többiek közé! Szóval az egész film mellett a színészek is ócskák!
A párbeszédek gagyik, de annyira, hogy bármit csináltam közben csak ne kelljen hallgatnom is az mellett, hogy nézem! Nagyon látszik, hogy nem fordítottak rá sok időt! Az átvezetések unalmasak, de brutálisan! És mivel az egész film csak egy nagy átvezetés, másfél óra tömény unalmat kapunk!
Utálom, ha egy jó film címén kiadnak egy nézhetetlen vackot, ami folytatásként van beállítva, de semmi köze az első részhez. Ez is egy tipikusan olyan film, ami megszégyeníti elődje nevét! Pedig az első része igazán emlékezetes mozira sikeredett! Szóval nem szívesen ajánlanám senkinek!
4,9/10
2,0/10
