Guillermo del Toro, a felnőtteknek készült mesék koronázatlan királya, amit olyan fantasyk elkészítésével vívott ki magának, mint a Pokolfajzat, A Faun labirintusa, vagy idei filmje, A víz érintése.

A mexikói rendező már 2011 óta szerette volna filmre vinni a néma takarító és a fogságban tartott szörny szerelmének történetét, de akkoriban még a Tűzgyűrű elkészítésével foglalkozott, majd még megcsinálta a Bíborhegy című gótikus horrorfilmet is. Ez idő alatt azonban elkészült a forgatókönyv Vanessa Taylor (Amit még mindig tudni akarsz a szexről, A beavatott) segítségével, így elkezdődhetett a forgatás.

Elisa, a néma takarító egy titkos intézményben dolgozik a 60'-as években. Az egyik nap egy különös vízi teremtményt szállítanak oda, akivel később különleges érzelmi kapcsolat alakul ki, majd Elisa elhatározza, hogy megszökteti az intézményből a lényt...

Végignézve a mexikói rendező filmjeit arra kellett rájönnöm, hogy bármennyire is elismerem del Toro munkásságát, alkotásaival - egy-két kivétellel - nem tudott közel kerülni hozzám. Filmjei csodás képei végig lekötöttek, ám a megtekintés után nem volt meg az az érzelmi plusz, amiről sokan beszéltek.

Sajnos, így vagyok A víz érintésé-vel is. Végig elvarázsol ez a 60'-as évekbeli fiktív világ, ismét csodás az operatőri munka, a zene, ám végig vártam azt a bizonyos pluszt, ami miatt megértem, miért beszélnek dicshimnuszokban erről a filmről, de nem jött el ez a pillanat. 

Ismét kapunk a mexikói direktortól egy szép, felnőtteknek szóló mesés fantasyt, de ennél többet nem nyújt A víz érintése. Kicsit túlzásnak érzem a 13 Oscar-díj jelölést is, mert ugyan Sally Hawkins valóban brillírozik a főszerepben, de Richard Jenkins és főleg Octavia Spencer játékában nem láttam semmi kiemelkedőt, ami díjat érdemelne.

Ha valakit még Hawkins mellett érdemes megemlíteni, az Michael Shannon lenne, aki a tőle megszokott módon nyújt remek alakítást a gonosz Strickland szerepében, és ismét tudott belecsempészni valami pluszt a karakterébe, ami miatt emlékezetes tud maradni.

A víz érintése sajnos nem teljesítette be számomra a hozzá fűzött reményeket. Sally Hawkins ugyan tényleg jó, de Jenkins és Spencer helyett inkább Michael Shannonnak járna az elismerés. A film világa ismét remek, de a cselekmény teljesen elenyésző, és ami a legtúlzóbb, az a 13 Oscar-díj jelölés.