Volt egyszer egy filmes blog...

anyám!: Szürreális rémálom

2017. október 24. - csak Porter

mother-2017-movie-reviews.jpg

SPOILER mentes kritika

Darren Aronofsky eddig sem a könnyen emészthető filmjeiről volt híres. A , a Rekviem egy álomért és a Fekete hattyú is azon filmek közé tartozik, amik nézése közben eléggé megdolgoztatják a nézőt, és annyi biztos, hogy utána maradandó élménnyel lesz gazdagabb. Hogy ez az élmény jó vagy rossz, mindenki döntse el maga...

A Noé bukása után jó pár évre elvonult a direktor, hogy aztán egy olyan filmmel térjen vissza, ami végeredményében le sem tagadhatná, hogy nem Aronofsky szüleménye. A csupán öt nap alatt megírt film talán a rendező eddigi legerősebb alkotása.

986cb776-47e3-497d-8d83-2a995034bc9b-mother-movie-trailer-screencaps-6.png

Az előzetesek nem sokat árultak el a filmről, ami jobb is, mivel minden plusz ismeret csupán rontana az összképen. Elég annyit tudni, hogy egy hatalmas házban él a puszta közepén egy idősebb író, és annak fiatal felesége. Egyik este egy idegen tér be a házukba, majd a rá következő nap annak felesége. De ami ezután történik, azt még a legdurvább rémálmainkban sem gondolták volna...

Durva kettőséget éreztem a film megnézése után. Egyfelől az anyám! egy zseniális film, szinte már-már mesterműnek is mondható, másfelől viszont nem vagyok benne biztos, hogy ezt a 121 percet még egyszer újra akarnám nézni. 

mv5bzwnmzwi3m2etmmuxmy00zmq5ltk0zgetnteym2mxmdkxnjfhxkeyxkfqcgdeqxvymzi3njy2odc_v1.jpg

Sőt, tovább megyek. Nem emlékszem, hogy mikor volt utoljára, hogy egy film ennyire felzaklatott és kiborított. És minderről teljes mértékben Darren Aronofsky tehet, mivel olyan mesterien adagolja a feszültséget, olyan szinten nyomás alatt tartja nézőjét a film, hogy a vége felé úgy érzi az ember, mintha egy lobotómián lenne éppen túl. 

Ez jelenthetne akár rosszat is, hiszen a legtöbb ember szórakozás céljából néz filmet, és itt egy percig sem lehet szórakozni, ám mégis a film amellett, hogy kicsinálja a néző idegrendszerét, végig olyan sokrétű tud maradni, hogy a végeredményt legalább ötféleképpen lehet értelmezni és a megtekintése után még vagy két óráig pörög az agy a látottakon.

mv5bmtrhmmq5yjitzmzhni00mtbjltk5mzatotcxn2q5zdeyowfmxkeyxkfqcgdeqxvymzi3njy2odc_v1_sx1500_cr0_0_1500_999_al.jpg

Színészi fronton is remekel a film. Már eddig is tudtuk, hogy Jennifer Lawrence remek színésznő, ám ebben a két órában válik igazán csak nagyszerűvé. A vásznon megmutatott minden érzelme egytől egyig hitelesek, egy percig sem kételkedünk benne. Michelle Pfeiffer feleségfigurája pedig Lawrence karakterének tökéletes ellentéte. Rég volt már ennyire tenyérbemászó figura a vásznon. Kettejük közös jelenetei pedig valami parádésak. 

Az anyám! tipikusan az a film, ami számomra zseniális, viszont nagyon senkinek sem tudnám ajánlani, mivel nagyon megosztó a végeredmény. De az biztos, hogy aki befizet rá, az egy olyan két órás lélekörlő feszültségbombát fog kapni, amit soha az életben nem felejt. Azt már eddig is tudtuk, hogy Darren Aronofsky fantasztikus filmes, de most már az is biztos, hogy nem is százas... 9/10

mv5bmzy1mzi4mja5mf5bml5banbnxkftztgwodg4odmzmzi_v1.jpg

A bejegyzés trackback címe:

http://filmekesjatekok.blog.hu/api/trackback/id/tr413068040

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.