„Szerinted hasonlítunk?”
Ahogy néztem a filmet, folyamatosan vártam azt a pillanatot, azt a pluszt, ami majd átzökkenti az eddig látottakat abba az őrületbe, amit már az előzetes nézésénél is éreztem. Vártam és vártam, majd addig vártam, amíg el nem sötétült a képernyő és meg nem jelent a vége főcím. Ezután felálltam a székből és csak csendesen sétáltunk a haverommal végig a folyosón, mire az egyikünk megszólalt: „Hát, nem volt rossz!” És ez a momentum tökéletesen leírja azt, amit kaptam a Legendától.
Ron és Reggie Kray mindig is elválaszthatatlanok voltak. A sármos és népszerű Reggie, aki az East-End hercegeként a fényűző londoni éjszakában filmsztárokkal, és bűnözőkkel múlatja az idejét, gyerekkora óta vigyáz a kiszámíthatatlan és erőszakos Ronniera. Hűségesen óvja fivérét a bajtól. Miután elintézi, hogy az elmegyógyintézetből kiengedjék őrültnek nyilvánított testvérét, már semmi nem áll az útjukba: együtt söprik le a színről nagy riválisaikat, a Richardsonokat, és egy csapásra átveszik az uralmat a londoni alvilág felett.
Az egyetlen dolog, ami engem zavart az előzetesbe az a narratíva, mert annyira nem éreztem odavalónak, ahogy egy női hang meséli el ezt a gengsztertörténet, és sajnos ez kíséri végig az egész filmet, adva egy keretes szerkezetet az alkotásnak. Ám tökéletesen meg lettünk volna nélküle. S nem csak az elején és a végén, de közbe-közbe is kapunk monológokat, amik néha nagyon romboló hatásúak tudnak lenni egy komolyabb jelenetnél.
Ami viszont ellensúlyozni tudja ezt a negatívumot, az a zene. Pompásan összeválogatott dalokat hallhatunk a 130 perces játékidő alatt. Személy szerint hozzám amúgy is közel áll a 60-as évek zenei hangulata és jellegzetes slágerei, így nálam tökéletesen betalált.
Az elején még működött is a film. Tom Hardy Reggie szerepében a tőle szokásos pazar formában remekel a vásznon, szinte eggyé vált a szerepével. Ezt követően egy kellemes, néhol humoros történet kezdene kialakulni, majd megjelenik Ronnie karaktere, és onnantól megszűnik ez a könnyed hangulat. Azt éreztem, hogy amilyen remekül bánt Hardy Reggie karakterével, olyan erőltetetten bánt Ronnie karakterével. Érezni lehetett, hogy olyannyira meg akarja mutatni Ronnie erőszakos mivoltát, hogy túljátssza szerepét, és kicsit izzadságszagú alakítást nyújt.
Majd ami még fontosabb, hogy nem található meg a filmben a felemelkedés és a bukás íve. Az első fél órában többször is mondják, hogy „Én és a fivérem fogjuk uralni egész Londont.” majd ezt nem látjuk viszont a vásznon. Van egy jelenet, amikor azt mutatják, hogy rengeteg pénzhez jutnak, és ennyi. Se uralkodás, se prostituáltak futtatása, se drogok, se piszkos ügyleteket nem látunk, így egyáltalán nem is tudjuk elképzelni, hogy a főszereplő ikerpár olyan hatalmas emberek lennének.
Ha a film játékideje többségében inkább az ikrek bűnös életével foglalkozna és nem a Reggie – Frances kapcsolatra összpontosítana, ha többet kapnánk abból az akcióból és pörgésből ahogy azt az előzetes is mutatja, egy elég jó kis gengszterfilmet kapnánk. Viszont elég sok marad a „ha”, hogy ez a film egy maradandó alkotás legyen.
6/10
